Bocsi,hogy az 5.részt nem fejeztem be,de ebbe a részbe,befogom!Így,most megint hosszú részt hozok!Holnap már Szenteste,ki mikor fogja megkapni az ajándékokat?
Folytatás
Amint megettük a vacsorát,anyaék elmentek valahova,de nem figyeltem,hogy hova,így mi maradtunk 8-an a nagy házban.Visszamentünk a szobánkba,és betettük a Paranormális Jelenségek 1-et.Az elején,még nem is féltem,de amikor már a közepe felé haladtunk,egy párnával takargattam a szemem.A csajok se voltak máshogy,Alice Em-hez bújt,és így fordítva,Liz,pedig bebújt a fiúk mögé.Már a film vége felé jártunk,amikor megszólalt Ben.- Csajok?Hol a mosdó?
- Kilépsz a szobámból,és balra,meg jobbra van 2-2 fehér ajtó,azok mind mosdók!Az enyém,és Em-é balra,a másik 2,meg Liz-é,és Alice-é. - magyarázom el neki,és közben megállítom a filmet
- Oké! - mondja,és már lép is ki az ajtón
- Akkor,én is kimegyek! - mondja Dav,és már megy is Ben után
- Én lemegyek inni! - mondja Alex
- Én is! - majd megy James is
- Ezek nekem nagyon gyanúsak! - mondja Em
- Nekem is!Még hogy egyszerre kell nekik wc-re menni,és inni! - mondja Alice
- Ha megijesztenek,én kinyírom őket! - mondja Liz
- És,ha mi ijesztenénk meg őket? - kérdezem tőlük nagy mosollyal
- Ez nem is rossz ötlet! - mondja Em,rám mosolyog
- Akkor,ki ijesszen meg kit? - kérdezi Liz suttogva
- Alice,te és Em kapjátok Alexet,és James-t!Én,és Liz meg Ben-éket! - suttogom el nekik a tervet
- Oké! - suttogják ők is
Halkan kimegyünk a szobánkból,és én,meg Liz elindultunk a mosdók felé.Addig Em,és Alice lement a lépcsőn a konyha felé.Bekukucskáltunk először Em mosdójába,de sötétség volt ott,úgy mint Liz-ébe is.Elkezdtünk Liz-zel menni Alice,és az én mosdóm felé.Leoltottuk a lámpát,és bezártuk az ajtókat.Néhány pillanat múlva elkezdtek zörögni a srácok,de mi nem engedtük ki őket.
- Csajok!Nyissátok ki!Ez nem vicces! - kiabálják
- Sophie szaladjatok,mert mi is megijesztettük Alexéket,és most jönnek fel! - suttogja Em felszaladva a lépcsőn.Nekünk se kellett több,gyorsan kinyitottuk nekik az ajtót,és beszaladtunk a szobámba,és elkezdtünk színészkedni
- Srácok!Hol voltatok!Nagyon féltünk! - mondom,és a párnát ölelgettem
- Utánatok akartunk menni,de nagyon féltünk,így nem mentünk - mondja Liz elhalt hangon
- Mi tartott ilyen sokáig?! - kérdezi Alice,és elkezd műkönnyeket ejteni
- Megakartatok ijeszteni?Mert,akkor sikerült! - mondja Em,és ő is felvette a falfehér arcát
- Akkor,nem voltatok kint? - kérdezi Alex
- Nem előbb mondtuk el?! - kérdezzük egyszerre a csajokkal
- Bocsi lányok!Nem akartuk! - mondja James
- Azt terveztük el,hogy megijesztünk titeket,de,úgy látszik,hogy jobb is,hogy nem tettük meg! - mondja Ben bűnbánóan
- Na végre!Elmondtátok! - mondja Em
- Mi?Miről beszéltek? - kérdezi Dav kidülledt szemekkel
- Tudtuk,hogy valamit terveztetek!Nagyon fura volt,hogy egyszerre mentek ki! - mondja Liz
- Én meg elterveztem,hogy mi ijesztünk meg titeket,és,hogy én és Liz megyünk a mosdókba,Em és Alice,pedig a konyhába. - mondom nekik
- Így mi voltunk,azok akik csörömpöltek,huhogtak,és suttogtak.Fent meg ők voltak azok,akik leoltották a villanyt,és bezártak titeket. - fejezi be a tervünket Alice
- Huuu. - könnyebbülnek meg a fiúk
- Na,akkor végignézzük,vagy inkább,a képet lessük? - kérdezi meg Em
- Megyünk már! - mondják,és már ülnek is le az ágyamra
Végignéztük a filmet,és a srácok megkértek minket,hogy mutassunk nekik kis kori képeket.Először a babás képeket mutattuk meg nekik.
Em baba korában:
- Csak voltunk?! - kérdezi Em felhúzva a szemöldökét
- Nem,még most is azok vagytok! - mondja James
- Ajánljuk is! - mondja Alice mosolyogva
- Hány óra van? - kérdez meg Ben
- Ömm...21:43 - mondom meg neki a pontos időt
- Hol vannak már a szüleink? - kérdezi meg Ben
- Ennyire uncsik vagyunk? - kérdezem meg tőle lebiggyesztett szájjal
- Ne értsd félre!Nagyon jó veletek,de már elmentek 2 órája. - mondja,közben fel-le járkál
- Ülj le,és beszélgessünk!Majd jönnek! - mondom,és megütögetem mellettem az ágyat
- Oké. - mondja,és leül mellém
Még néhány percet beszélgetünk,amikor SMS-em jött.
Szia kincsem!Ma nem megyünk haza,így a fiúk nálunk fognak aludni!
Mi egy hotelben fogunk aludni,tehát,csak reggel találkozunk.
Jó éjt!
Puszil anya és apa
- Na srácok,ma nálunk alszotok!A szüleink nem jönnek haza,így hotelba alszanak. - mondom nekik,mire kidülledt szemekkel néznek rám mind
- De hol alszanak? - tesz fel egy fontos kérdést Alice
- Mivel nekem és neked a legnagyobb a szobánk,így ők alszanak ott,mi meg átmegyünk Liz-hez és Em-hez. - mondom el nekik a tervem
- Oké,akkor én és Ben alszunk nálad! - mondja Dav
- Akkor,én megyek Em szobájába! - mondom,és már viszem is át a párnám és a pokrócom
Áthurcoltunk a csajokkal mindent,és adtunk a srácoknak pokrócot és párnát,majd mindenki elment lezuhanyozni.Először mi a lányokkal,majd a fiúk mentek.Elköszöntünk egymástól,majd mindenki ment a helyére.Még egy kicsit beszélgettem Em-mel,majd mind ketten elutaztunk álomföldre.
~Másnap~
Reggel arra keltem,hogy valaki,vagyis inkább valakik rám ugranak.Kinyitottam a szememet,és megláttam,hogy a fiúk,rám és Em-re vannak ugorva.
- Keljetek le rólunk! - mondom nyöszörögve
- Hagyjatok aludni! - mondja rekedtes hangon Em
- Nem,addig amíg fel nem öltöztök,és el nem megyünk hozzánk,majd le a kosárpályára! - mondja James,és egyre jobban ránk nehezkedik
- Jól van,jól van,csak szálljatok már le rólunk!Nehezek vagytok! - mondom,és lelököm őket az ágyról
- Au,ez fájt! - mondja Alex,és a fejét simogatja
- Az a jó,de most már menjetek ki,és ébresszétek fel Liz-éket is! - mondja Em,és már löki is ki őket az ajtón
- Gyere,keressünk neked ruhát,majd Alice-éknek is! - mondom,és már kelek is ki az ágyból
- Ez a szett jó lesz? - kérdezem meg tőle,mire egyet bólint,és bemegy a fürdőbe
- A hajamat leengedve hagyjam? - kérdezi
- Szerintem igen!
Amint készen lett,átmentünk megnézni,hogy a csajok felkeltek-e.Mikor beléptünk Liz szobájába furcsa dolgot láttunk.Liz,Dav és Ben egymást ütögetik párnával,Alice és Alex egymást csikizik James,pedig videózza őket.
- Srácok!Elég volt!Menjetek ki,mert öltözünk! - mondja hangosan Em
- Rendben!De te hova öltözöl?Ha jól látom te már fel vagy! - mondja Alex
- Igen,de én segítek kiválasztani a ruháját a csajoknak!Ha én,Sophie és Alice nem lennénk,akkor Liz magassarkúba jönne kosarazni! - mondja Em
- Ja értem,akkor mi nem is zavarunk! - mondja Dav,és már mennek is ki az ajtón
- Na,akkor keressünk valamit! - mondja Alice,és már keresgél is
- Tessék,vedd fel őket,és menjünk Alice-hoz,mert szerintem a fiúk,már most szétunják magukat! - mondom,és már megy is be a fürdőbe
Amint kijött szaladtunk át Alice szobájába,és rögtön a szekrényhez rohantunk.Kivettük neki a ruhát,és már küldtük is átöltözni.
Amikor kész lett,gyorsan átmentünk hozzám,és megkenték a megfelelő ruhát,majd küldtek is be a fürdőbe.
- Csajok,úgy néz ki,hogy vannak,úgyhogy mi lenne,ha előtte elmennénk kajálni? - kérdez meg minket Alex
- Ne már!Annyira felkészültem már a győzelmünkre! - mondja nekik Em
- Ti csak azt szeretnétek!Úgy porrá verünk titeket! - mondja James
- Múltkor is nem tudom,hogy kik kaptak ki.Igaz James?! - mondom,és pacsit adunk egymásnak a lányokkal
- Akkor küldjétek el onnan azokat,és meglátjuk,hogy mi lesz a vége! - mondja Ben
- Ezer örömmel!Gyertek csajok,vessük be a bájainkat! - mondja Liz,és már megyünk is
- Sziasztok fiúk! - köszönünk az éppen játszó fiúknak,mire ránk figyelnek
- Mi szél hozott ide,ilyen csini babákat? - kérdezi az egyik
- Kosarazni jöttünk,de úgy látszik,hogy ti játszatok!Elmennétek,hogy mi is játszunk? - tör rá a lényegre Alice
- Miért tennénk meg? - kérdezi a legmagasabb
- Mert szépen kérnénk! - mondja Em
- És,ha nem mennénk el?!Akkor mit csinálnátok?
- Na,elég volt a nyalizásból,játsszuk le!Mi 4-en és ti 4-en egymás ellen!Aki nyer,az marad,aki veszít az elmegy! - mondom,mert már meguntam a játszadozásukat
- Legyen csajszi,ahogy te akarod!Jason,Brad,ti kiálltok!Mi maradunk 4-en! - mondja a srác
- Oké csajok,mindent adjatok bele! - mondja Em
- Ezt mondanod se kell!Liz,te fogod azt a csíkos pólós srácot!Alice,te a legalacsonyabbat!Em,te és én fogjuk azt a két nagy srácot!Enyém a kapitány! - mondom el a tervet
- Rendben! - mondják egyszerre
Elkezdődött a meccs.Nagyon jól játszanak,de nem annyira jól,mint mi.Már az első félidőnél 22-14 volt az állás,a mi javunkra.A másodiknál felhozták magukat,de így is mi nyertünk.
- Bocsi fiúk,de hát nincs mit tenni.Győzött a jobb! - mondja Em
- Csak szerencsétek volt!
- Akkor ez nagy szerencse volt!46-34-re nyerni! - mondom,és mit sem törődve velük megyünk a fiúkhoz
- Na gyertek!Miénk a pálya! - mondja Liz,és húzzuk fel őket a padról
- Nektek még van erőtök? - kérdezi tőlünk Alex
- Mi ennyitől,nem fáradunk ki! - mondja Alice
- Ti mondtátok!Ha kikaptok,akkor ne fogjátok arra,hogy ki vagytok fáradva! - mondja Dav,mire belebokszolok a kezébe
- Ti még nem ismertek minket! - mondom,és veszem ki a kezéből a labdát
- Lányok a fiúk ellen!Aki veszít,az fizet! - mondja Ben
- Rendben,megbeszéltük! - mondja Liz
Már játszottunk egy ideje,amikor megjelent Cody,és a haverjai.
- Mi az,ti is tudtok kosarazni? - kérdez meg minket
- Képzeld el,hogy igen! - mondja Em
- Akkor,mért nem játszunk egyet egymás ellen? - kérdezi meg a piercinges
- Legyen!De ti kevesebben vagytok! - mondja Alice
- Nem leszünk,ha 2 csaj átjön hozzánk! - mondja Gil
- Ki akar átmenni hozzájuk? - kérdezem,mire mindenki megrázza a fejét
- Majd,akkor mi választunk! - mondja a baseball sapkás
- Válasszatok! - mondja Liz
- Akkor,Sophie és Alice!Ti jöttök hozzánk! - választ ki engem és Alice-t Cody
- Miért pont én?Mért nem Em?!Ő sokkal jobb,mint én! - mondja Alice
- Azért vöröske,mert te tetszel Ed-nek. - mondja Cody,és mutat a piercinges felé
- Nekem más tetszik!Vele soha nem jönnék össze! - mondja Alice
- Soha ne mondd,hogy soha! - mondja Ed,és egy mosolyt küld Alice felé,látom,hogy ez nem nagyon tetszik James-nek,ezért inkább elhúzom Alice-t
- Gyere inkább el onnan,mert James,ha tehetné összeverné! - mondom neki halkan,mire egy bólintást kapok
- Mi lenne,ha lenne tétele is a játéknak? - kérdezi Gil
- Mi lenne az? - kérdez vissza Alex
- Ha mi nyerünk,akkor a 2 lány eljön velünk enni,ha ti nyertek,akkor elmegyünk a pályáról! - mondja Cody
- Hát...legyen!De úgyis vesztetek! - mondja Ben
- Akkor kezet rá! - mondja Cody,és kezet nyújt Ben felé,aki megrázza,és már kezdődik is a játék
Már a vége felé tartottunk,amikor Dav zsákol egyet,így ők győztek.Így mehetnek el a kis kölykök a pályáról.
- Na most már tűzhettek el! - mondja Liz,és hesseget a kezével
- Rendben! - mondja Cody,majd felkap a kezébe,és elkezd velem futni
- Mit csinálsz te őrült?! - kérdezem tőle
- Elrabollak tőlük! - mondja félvárról,és még jobban rákezd futni,mivel szaladnak utánunk a többiek
- Gil!Fogd meg,és szaladj vele!Én addig eltérítem őket! - ad át Gil-nek,aki már rohan is velem
- Engedj el!Abban állapodtunk meg,hogy békén hagytok minket! - mondom neki,és elkezdek kapálózni
- Nem engedlek el!Az egy dolog,hogy megállapodtunk,az meg a másik,hogy nem abban,hogy nem rabolhatunk el! - mondja mosolyogva
- Hova visztek,csak azt mondd el! - mondom neki
- Nem mondom meg! - mondja,de nem figyel a lába elé,így egy nagyot esünk
- Te pancser!Hogy akarsz te akárkit is elrabolni,ha elesel vele! - mondom neki,majd elkezdem megnézni a lábam,hátha vérzik valahol,majd a földön fekvő sráchoz megyek,és megnézem őt is minden hol - Ssz.Jó beverted! - mutatok a lábára,amiből jön ki a vér
- Nem annyira fáj! - mondja,majd felakar állni,de nem megy neki,így visszaesik
- Tényleg nem fáj,csak lábra nem bírsz állni! - mondom,majd a zsebembe kersegélek
- Mit keresel? - kérdezi meg.közben egyfolytában a kezem nézi
- Ragtapaszt! - mondom,majd kihúzok 1 dobozzal
- Nálad mindig van?! - kérdezi fura fejjel
- Igen,mert mindig megsérülök kosár közben. - mondom neki,majd elkezdem felbontani
Mikor már majdnem készen voltam,látom,hogy valaki fut felénk,és nem néz előre,így átesik Gil-en.Amint látom nem más,mint Ed.
- Basszus!Hogy lehettek ilyen szerencsétlenek?! - kérdezem meg tőlük,majd odamegyek Ed-hez,és megvizsgálom mindenét
- Banyek,vérzik a kezem! - mutat az alkarjára
- Nyugi van nálam tapasz! - mutatom meg neki a dobozt,mire elkezdenek nevetni
- Min nevettek?Itt hagylak titeket! - mondom,és már teszem is a kezére
- Oké,oké nem nevetünk! - mondja Ed,és magába folytja a nevetést,majd nem bírom tovább rám tör a röhögés
- Te most min nevetsz? - kérdez meg Gil
- Nem hiszem el!Először elesel velem,majd átesik rajtad Ed!Én megúsztam egy kicsi karcolással,ti meg mind 2-en megsérültök,ráadásul most itt ülök 2 fekvő gyerek mellett,és nevetek.Ezt a napot se fogom elfelejteni! - mondom még mindig nevetve,majd a srácok is elkezdenek
- Ezt így elmondva,tényleg vicces! - mondja Ed,és már fetreng a röhögéstől
- Ha ezt elmondjuk akárkinek is, biztos hülyének néz! - mondja nevetve Gil
- Na,de felszeretnék tenni 1 kérdést!Miért vagytok az iskolába köcsögök,itt meg jó fejek?Tök jó veletek lenni ilyenkor! - kérdezem tőlük,mire gondolkodó fejet vágnak
- Mi nem is vagyunk köcsögök! - mondja durcizva Gil
- Oké,nem vagytok köcsögök,csak...őő...bunkók! - mondom nekik
- Azért vagyunk,mert mindenki csak a pénz miatt haverkodna velünk.Mivel a szüleink gazdagok.Az én apám vállalkozó,míg anyám bankár.Gil apja ügyvéd,anyja meg divattervező.Cody szülei,pedig mind ketten társvállalkozók. - magyarázza el Ed
- Amikor elkezdtük a sulit,mindenki jött hozzánk,hogy a barátaink akarnak lenni,meg minden,utána meg kiderült,hogy csak azért akartak,mert van pénzünk. - fejezi be Gill a történetet
- Értem.Szóval csak ezért!Akkor,azért jöttek hozzánk másnap a suliba a lányok.Mikor meg mondtuk,hogy mire ez a "szeretnénk a barátaitok lenni" érzés,akkor meg nem tudtak mit válaszolni. - jó hogy elmondtátok
- Most már te is tudod! - mondja Gil
- Amúgy srácok,már itt ülünk,vagyis ti fekszetek egy 20 perce,de még nem láttunk errefelé egy lelket se.Hol lehetnek a többiek? - kérdezem meg tőlük
- Ez tényleg fura!Gyertek induljunk! - mondja Ed,és feláll,majd felhúz engem a földről,majd kétoldalt megfogjuk Gil-t,és elindulunk vissza a pályához
- Gil!Nagyon nehéz vagy! - mondom
- Nem is vagyok! - durcizik be
- Jó nem vagy! - mondom,és megütögetem a hasát
- Ezt mért kaptam? - kérdez meg
- Mert! - mondom,és elkezdek nevetni
- Ed!!Sophie nem mondja meg!!! - mondja kisgyerek hangon Ed-nek
- Sophie,mondd már meg neki. - mondja Ed,mire kinyújtom a nyelvem
- Nem! - mondom,és elfordítom a fejem
- Mintha két 5 évessel beszélnék! - mondja,és a szabad kezével a homlokát fogja,mire én és Gil elkezdünk nevetni
- Nem is vagyok 5 éves!Csak 3! - mondom neki nevetve,mire elkezd ő is röhögni
- Oké! - mondja
- Hé!Nincsenek is itt! - mondja Gil,és mi is odanézünk a pályához,ahol egy lelket se látunk
- Gyere Ed,vigyük oda a padhoz,majd felhívom Em-et. - mondom neki,mire egy bólintást kapok.Leültettük a padra,majd leültünk mi is a 2 oldalára,és elkezdtem felhívni Em-et
- Csajszi,hol vagytok? - kérdezem meg köszönés nélkül
- Szia neked is Sophie!Már valami parkba! - mondja
- Mit láttok? - kérdezi meg Ed,mivel ki van hangosítva
- Sok fát,szökőkutat,és látjuk a sulinkat is egy kicsit. - mondja,mire összenézünk a srácokkal
- Akkor,gyertek vissza a főúton,majd kanyarodjatok balra,majd a körforgalomnál jobbra,és utána már tudni fogjátok! - magyarázza el nekik
- Oké,kösz!
- De hol van Cody? - kérdezi meg Gil,Em-et
- Itt vagyok mögöttetek! - szólal meg mögölünk
- Már nem kell elmondanom!Várjatok meg ott! - mondja Em,és már teszi is le a telefont
- Szia neked is! - mondom a telefonnak,majd elteszem
- Cody,veled meg mi történt? - kérdezem kitágult szemekkel,mivel a nadrágja elszakadva,és a pólója is eltűnt
- Hát úgy volt,hogy ugye,amikor átadtalak Gil-nek én elkezdtem szaladni a bokrok között,és felestem egy gallyba,majd tovább szaladtam,és legurultam egy dombon,ennek következtében kiszakadt a nadrágom és a pólóm is,a pólót meg levettem,mert már idegesített,hogy szellőzik. - mondja el a történetét - De úgy látszik veletek is sok minden történt! - mondja,és ránknéz
- Hát igen!Úgy volt,hogy Gil szaladt velem,de nem nézett hátra,így eltaknyolt,vele én is,mivel a kezében voltam,majd amikor elláttam a sebét ragtapasszal,Ed átesett rajta,így ő is megsérült.Majd,mikor már elbeszélgettünk,és feltűnt,hogy semelyikőtöket se látjuk,sőt még egy árva lelket se,így elindultunk ide.A többit meg már tudod.
- Értem.Elég viccesen festetek! - mutat a két srácra
- De hogy láttad el őket,amikor táska sincs nálad? - kérdez meg,mire előkotorom a zsebemből a ragtapaszt
- Ahháá,már világos! - mondja,és elkezd nevetni
Még egy kicsit nevettünk,amikor zajokat hallottunk.Gyorsan odamentem a kapuhoz,ahol megláttam a barátaimat jönni.Én mit sem törődve semmivel,elkezdtem szaladni feléjük,majd a nyakukba ugortam.
- Sophie!Hol voltál?Ugye nem csináltak veled semmit?Miért nézel ki úgy,mint akit megszaggattak? - teszi fel a kérdést Liz
- A srácokkal,nem nem csináltak semmit sem,azért,mert elestem,vagyis elestünk. - válaszolok a kérdésekre
- Elestetek? - kérdez meg Alice
- Majd elmondom,ha a padokhoz értünk! - mondom,és szaladok előre a srácokhoz,majd mikor odaértünk,és leültem a nekem fent tartott helyre,belekezdtem a mesélésbe
- Hát,amikor Cody felkapott,az az ötlete támadt,hogy átad Gil-nek,és ő addig elterel titeket.Majd Gil vitt tovább engem,de nem nézett a lába elé,így mind a ketten elestünk,majd amikor elláttam a lábát,Ed szaladt,nem vette észre Gil lábát,így ő is elnyalt,majd őt is elláttam,majd beszélgettünk,és mikor feltűnt,hogy nincs senki se az utcába visszajöttünk ide,majd itt megvártunk titeket. - mondom el a sztorinkat,közben pedig a 2 sérült srácot néztem
- De ugye te nem verted be semmidet se?! - kérdez meg Em
- Egyáltalán nem! - mondom,majd elkezdtem nevetni,mivel a 2 srác egyfolytában a sebét nézte
- Nem vicces!Átütött a sebtapasz! - mondta nyávogva Gil
- Add a lábad!Teszek rá másikat! - mondom,és már az ölembe is landolt a 2 láb - Csak azt tedd ide amelyik sebes! - mondom neki röhögve
- De hát így kényelmesebb! - mondja nyafogva
- Jól van,jól van! - mondom,és már kezdem is a sebtapaszolást
- Te még segítesz is nekik?!Amikor miattuk egész nap bolyongtunk a városban,meg még el is estetek! - kérdez felháborodva Alex
- Szegény srác,még lábra se tud állni!A mai nap meg szuper volt!2-szer nyertünk kosárba,végig röhögtem,ezeknek a bénaságukat,egy csomót beszélgettünk. - mondom nekik az érveket
- Neked jó volt,de nekünk nem! - mondja Liz
- Oké,ellátom a sebeiket,majd megyünk! - mondom féloldalról nekik
- Gil,vedd le a lábad!Te kész vagy már! - mondom neki,de még annak ellenére se akarja levenni - Te akartad! - majd Ed kezét rátettem a sérült lábára,és ott kezdtem el leragtapaszozni neki.
- Oké,oké,csak vedd el onnan a kezét! - mondja hangosan,majd leveszi a lábát az ölemből,és elkezdtem Ed-el foglalkozni.Mikor kész voltam eléjük fordultam.
- Megadjátok a telefonszámotokat! - kérdezem tőlük,mire odanyújtják a telefonjukat,majd én is nekik,és bepötyögtük a számunkat - Köszi! - mondom nekik mosolyogva
- Nincs mit csajszi! - mondják egyszerre
- Gyere Sophie,menjünk haza! - szól a kapuból Ben
- Megyek! - kiabálok oda - Holnap találkozunk a suliba!Sziasztok! - köszönök el tőlük,majd szaladok Liz-ékhez
- Miért adtad meg nekik a telefonszámodat?! - kérdezi felháborodva Em
- Mért ne?!Nem bántottak!Nem is olyan szemetek,mint suliba!Amúgy is,miért kértek számon engem? - kérdezem és is felháborodva
- Honnan tudod azt?Mert a barátaid vagyunk! - mondja hangosan Alice
- Mert elmondták nekem!Tudom!Pont ezért kellene bíznotok bennem! - mondom nekik mérgesen
- Nyugodjatok már le!Igaza van a csajoknak Sophie!Nem bízhatsz meg bennük! - kezd bele Alex is a kioktatásba
- Nem kellett volna eljönnünk kosarazni! - mondja Dav
- Már ti is kezditek?!Rosszabbak vagytok,mint a szüleim! - mondom a fiúknak,majd elfordulok tőlük
Mentünk még egy kicsit,majd megérkeztünk hozzánk.Gyorsan bementünk,majd megláttuk a szüleinket,akik nem nagyon repestek a boldogságtól.
- Hol voltatok lányok?!Arról volt szó,hogy mikor jövünk,ti itthon lesztek! - kiabál velünk Loren
- Csak kosarazni,meg a fiúkkal. - mondja Em megszeppenten
- Igen,és te,pedig Sophie!Mit jelentsen az,hogy eltűnsz?! - kérdezi mérgesen anyukám
- Én...csak... - mondtam volna,de közbevágott
- Nincs én csak!Hol voltál,kikkel?! - kérdezi még mindig
- Az új barátjaival. - mondja halkan Liz
- Milyen új barátjaival?! - kérdezi már apukám is
- Fiúkkal. - mondja Alice halkan
- Fiúkkal?!Nincs több kérdésem!1 hét szobafogság! - mondja nekem anyukám
- De miért?!Nem csináltam semmit! - mondom könnyekkel küzködve
- Nincs semmilyen de!Most menj fel a szobádba vagy 2 hét lesz az 1-ből! - mondja mérgesen
- Kösz szépen! - mondom a lányokhoz fordulva,és felszaladok a szobámba,majd becsukom az ajtót,és elkezdek sírni
Nem hiszem el!Miért árultak be a lányok?!A fiúk miért nem álltak ki mellettem?!Miért zavarja őket,hogy Ed-ékkel voltam?!Már megint a sok "miért"!Mindig ez van!Mindig ez a miért!Nem én tehetek róla,hogy ők nem szeretik őket!Nincs semmi kedvem holnap suliba menni!De nem lehetek elgyengülve,erősnek kell lennem!Megmutatom nekik,hogy nem érdekelnek!Boldog leszek nélkülük is! - a gondolkodás menetemből egy kopogás rántott ki
- Sophie!Gyere ki mennek a fiúk! - szól be apukám
- Nem megyek!Azt üzenem nekik,hogy nem akarok velük beszélni! - mondom,és bebújok az ágyamba
Már egy ideje fekszek,de nem bírok elaludni.Eszembe jutott,hogy fel kellene hívni a srácokat,hogy holnap találkozzunk a sulibejáratnál!Gyorsan felkapom a telefonomat,és kikeresem Ed-et.Kicsöng 2-t,és már szól is bele.
- Szia Sophie!Hazaértetek?Hogy-hogy felhívtál? - bombáz meg a kérdéseivel
- Szia Ed!Igen hazaértünk,és nem e legjobb ötlet volt ilyen későn,mert szobafogságot kaptam.Azt szeretném kérdezni,hogy ti mikor szoktatok beérni a suliba?
- Hogy-hogy szobafogság,miért?Hát olyan 7:50 körül,miért?
- Mert nem bírták tartani a szájukat a lányok,így azt kaptam,azért,mert holnap,akkor találkoznánk ott?Mert féltékennyé szeretném tenni őket,és hogy hagy higgyék azt,hogy nem megyek suliba,majd hirtelen betoppanok veletek boldogan és vidáman. - mondom el neki a tervem
- Értem!Hát legyen!Én vagy te szóljak Gil-éknek?
- Inkább te,mert én nagyon fáradt vagyok! - mondom neki
- Oké,akkor jó éjt!Holnap 7:50-re legyél a sulinál!Szia!
- Köszi!Rendben!Neked is!
Hát ezzel is megvolnánk!Holnap,akkor beállítom a telefonomat 7:20-ra.Előveszem a táskám,és bepakolok holnapra.Még szerencse,hogy csak 5 óránk van.Azok se vészesek:
Történelem
Kémia
Testnevelés
Matek
Ének
Hát az utolsó órának nem nagyon örülök,de majd csak túlélem.Mikor bepakoltam elhatároztam,hogy kiteszem a cuccomat,amibe holnap megyek.A választásom erre esett:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése