Kinek hogy telt a Karácsony?Nekem nagyon jól!Remélem nektek is!Még valami,megvan a 113 oldalmegjelenítés!Nagyon örülök neki!IMÁDLAK TITEKET!Ezért hosszabb részt hozok!Sajnos még hozzászólás nincs,de remélem lesznek!Nem is húzom az időtöket,jó olvasást!
A következő óra kémia volt.Itt persze tanultunk és kísérleteztünk,de nem nagyon figyeltem az órára,mivel a nagyokos Ed majdnem felrobbantotta magát,és szakadt rajta az egész osztály,még a "barátaim" is.A tanár persze nem díjazta ezt,ezért mindenkinek plusz házit adott,de nem vészes.Mikor kicsöngettek,mindenki ment a szekrényéhez kivenni a tesicuccot.Amint kivettem,megpillantottam Matt-et és El-t.
- Szia Matt! - köszönök neki,és megölelem,amit viszonoz
- Szia Sophie!
- Na mi van veletek? - mindenki olyan búskomor
- Semmi-semmi. - vágja rá Matt
- Na ez fura volt!Mondd már el! - nyaggatom Matt-et
- Tényleg semmi!
- Naaaa Mattiiiii! - mondom neki,mivel nem szereti ha így hívom
- Ne hívj így! - mondja nevetve
- Addig hívlak így,míg el nem mondod Matti! - mondom neki nevetve,már épp nyitotta volna a száját,amikor becsengettek
- Bocsi,de órára kell mennem! - mondja mosolyogva
- Ezt nem úsztad meg!Óra után bemegyek a termetekbe! - mondom neki ravaszan
- Ne próbáld meg! - mondja már kiabálva,mivel már alig hallottuk egymást
- De-de! - kiabálom vissza nevetve
- Gyere,mert a tanár leordít minket,ha késünk! - mondja nevetve El
- Oké! - mondom,és elkezdünk futni a tornateremhez
- Fhúú!Szerencs,még nincs itt! - mondom kifújva a levegőt
- Igen! - mondja El
Mikor megérkezett a tanár,kinyitotta a termet,és mindenki ment az öltözőbe.Én,és El egymás mellé pakoltuk a cuccunkat,majd mikor felöltöztünk kimentünk a terembe,ahol már a fiúk ökörködtek.
- EEEEdddd! - kiabálok,és közben az említett fiú hátára ugrok,aminek következtében felborultunk
- Na mi az csajszi?Ennyire hiányoztam? - kérdezi röhögve
- Nagyon!!Nem láttam a képed szünetbe! - mondtam tettetett szomorúsággal
- Én se a tiédet!De keljünk fel,mert a "barátaid" nagyon mérgesen néznek minket,és a pózunk is egy kicsit ciki. - mondja nevetve,mire feleszmélek,hogy Ed alul,én meg felül vagyok,és a derekán ülök
- Upsz!Bocsi! - mondom,majd felkelek,és felsegítem
- Haha,nincs semmi baj!
- Úgy néztek ki,mint egy szerelmespár! - mondja Gil,mire elnevetem magam
- Nekem,olyanok vagytok,mint a bátyáim!Nem tudnám,mit csinálnék nélkületek!Biztos egyedül lennék a szobámba,és emészteném magam a történtek miatt! - mondom nekik,mire megölelnek
- Nekünk is olyan vagy,mint a testvérünk! - mondja Gil,mire Cody megköszörüli a torkát
- De most már engedjetek el,mert megfulladok! - mondom,mire elengednek,én meg kifújok egy nagy levegőt
- Bocsi! - mondják egyszerre
- Idióták! - mondom nevetve nekik
A tesi óra is jó volt.Mr.Nelson összeállított 1-1 csapatot a lányoknál,fiúknál egyaránt,majd egymás ellen kosaraztunk,és amelyik csapat nyer,az kap órai munkára 5-öst.Én,Em egy csapatba kerültünk,így biztos volt a győzelmünk,de csak,akkor szóltam hozzá,amikor megbeszéltük a tervet.
~
Már az énekórán ül mindenki,és a tanárnő feleltetni készül.Nem értem,miért kell felelnünk éneken?Nem elég az,hogy énekelünk,és megtanuljuk a zeneszerzőket?Nem,nekünk még felelnünk is kell!Már eddig felelt egy fekete hajú szemüveges lány,azt hiszem Carter.Most a naplót pásztázza Mrs.Ross,amikor felnéz,és felszólítja Liz-t,aki nagyon meglepődött.Igen,Liz nem nagyon tud énekelni.Amint kiment a tanárnő rögtön mondta a dal nevét,amit Liz-nek el kell énekelni.Belekezd,de halkan,mire mindenki abbahagyja a beszélgetést,mert nem hallották,amikor már hallani lehetett egy kicsit a hangját,már abbahagyta.A tanárnő még kérdezett tőle,majd elmondta a jegyét,és már bele is kezdtünk a dalokba.Mikor kicsöngettek felkaptuk a táskát El-el és száguldottunk ki a teremből.Mikor kiértünk az udvarra,már levegőnk alig volt.
- El...miért szaladtunk...mi ki? - kérdezem meg tőle nehezen
- Nemh tudhom. - mondja levegőért kapkodva
- Várj,eszembe jutott!Azért,mert kiárusítás van a plázába,és oda akarunk menni! - mondom,mire neki is leesett
- Akkor,mire várunk? - mondja,és már szalad is a kocsija felé
- Ez a te kocsid? - kérdezem tőle
- Igen!Szülinapomra kaptam! - mondja büszkén - Neked van autód?
- Igen van kocsim,egy Audi R8. - mondom neki,mire kitágulnak a szemei
- Hogy mid?Milyen színű? - kérdezi,mint egy kislány
- Fekete színű.
- Aww.Holnap azzal kell jönnöd! - mondja izgatottan
- Oké,oké,de beszállunk,mert mire odaérünk,már nem lesz semmi ruha sem! - mondom,mire egy bólintást kapok
Beültünk a kocsiba,és már hajtottunk is a plázába.Amikor odaértünk rögtön kiszálltunk,és már rohantunk is be az ajtón.Minden butikba bementünk.Már majdnem mindegyiknél voltunk,amikor El kiszúrt egyet,amibe minden volt.Pólók,nadrágok,szoknyák... minden.Az én szemem megakadt egy NY sapkán.Gyorsan odamentem és megnéztem.
- El!Nézd! - mondom neki,mire odalép mellém,és megfogja a sapit
- Vedd fel! - mondja,mire felveszem - Jól áll nagyon!Vedd meg!
- Oké!De először keressünk neked csíkos felsőt,meg hozzá nadrágot! - mondom,és a kezembe tartva a sapit,megyek vele a pólók felé
- Sophie!!!Nézd! - mutat egy pólóra,amin kis fekete csíkok vannak
- Próbáld fel,addig én megyek keresek neked egy rövid nacit! - mondom,és már megyek is a nadrágokhoz.Találtam neki egy farmer nacit,egy barna fonott övvel,majd bevittem neki egy M-et. - M-es jó lesz?
- Igen! - szól ki,és én már nyújtom is neki a nacit
- Na milyen? - lép ki a fülkéből néhány perc múlva
- Nagyon jól áll!De még most sem értem,hogy miért vagy úgy oda a csíkos felsőkért! - mondom neki
- Azért,mert az egyik kedvenc bandám tagja,imádja a csíkost,és így én is. - magyarázza el
- Megtudhatom melyik az a banda? - kérdezem,mert így nem igazán tudom,kiről/kikről van szó
- A One Direction. - mondja ki
- ÁÁ,már értem!Melyik srác jön be,akkor? - kérdezem még mindig
- Louis Tomlinson. - vágja rá egyből
- Oké!
- Neked,van kedvenc bandád? - kérdez most ő engem
- Én nekem nincs kedvencem,de szeretem az Union J-t,meg a The Wanted-et,meg még sorolhatnám,de én nem vagyok az az elvetemült rajongó,csak szeretem a zenéjüket,és kész.
- Értem,egy kérdés még!Szereted a One Direction-t?
- Még nem hallottam a zenéjüket... - mondtam volna tovább,de El a fülembe rakott egy fülest és elindított egy számot.Nem rossz.
- Na milyen volt? - kérdezi nevetve
- Nem is annyira rossz! - mondom neki,majd a kassza felé vettük az irányt
- "Nem is annyira rossz"?Most jó vagy sem?
- Huhh...na jó jó - mondom megadva magam
- De jó!!Akkor,mikor lesz a koncertjük,velem kell jönnöd! - mondja izgatottan
- Ezt nem fogom megúszni! - mondom sóhajtva
- Nem ám! - mondja nevetve
- Basszus El!Anyáéknak azt mondtam,hogy 2-re otthon leszek,mert szakköröm van,most meg már 13:54!Hogy érek haza 6 perc alatt? - kérdezem meg tőle
- Ha most szaladunk a kocsiig,és tövig nyomom a gázt,akkor,lehet,hogy hazaérsz! - mondja,és már szaladunk is
El nem hazudott.Tövig nyomta a gázt,és igaz,hogy 14:02-re értem haza,de a majdnem negyed órás utat 8 perc alatt megtettük.Ez a csaj!Imádom!
- Köszi El!! - mondom,és megölelem
- Nincs mit!Akkor holnap suliba,és vedd fel az új cuccaidat,meg a kocsiddal gyere! - mondja
- Rendben,de te is a csíkosba gyere! - mondom neki,mire egy nagyot nevet
- Természetes dolog!Na szia! - mondja,és már hajt is el
Amint mentem volna be az ajtón,észrevettem,hogy be van zárva.Ezen egy kicsit meglepődtem.Hogy-hogy nincs itthon senki?Pedig ők mondták,hogy beszélni akarnak velem vagyis velünk.De hát mindegy.Mikor már bent voltam a házba,gyorsan felvittem a szatyrokat,nehogy észrevegyék,majd kipakoltam és lementem enni.Csináltam magamnak egy szendvicset,majd mikor már az utolsó falatokat kaptam volna be megcsörrent a telefonom.Kivettem zsebemből,és Gil arca jelent meg.
- Szia Gil!Mizu?
- Szia csajszi!- köszönnek bele egyszerre
- Úgy néz ki kivagyok hangosítva!Miért hívtatok?
- Ahogy mondod!Miért rohantatok el suli után?El se köszöntetek! - mondja szomorúan Gil
- Mert mentünk új cuccokat venni.Bocsi!Holnap bepótoljuk!
- Na,és milyen cuccokat vettél? - kérdez meg Cody
- Majd holnap meglátjátok,de olyan sapit vettem,hogy mind a hármótoknak eláll a lélegzete! - mondom titokzatosan
- Milyet?Mondd el!Most kapcsolok,nélkülünk mertél venni sapkát?! - mondja felháborodva Ed
- Nyugi ember!Nagyon jót!Majd eljön az az idő is,mikor veletek megyek! - mondom nekik nevetve
- Bocsi Sophie!Nem akartam! - mondja szomorúan Ed
- Oké,megbocsájtva,de most le kell tennem,mert amint hallom hazaértek anyumék!Sziasztok!
- Szia csajszi!
- Szia Sophie! - köszönnek a lányok
- Oh,sziasztok! - köszönök én is - Nem tudjátok anyaék hol vannak?
- Nem. - mondja Alice,és bejön a konyhába
- Oké. - mondom,és már mennék is fel,ha nem hallanám a szüleim hangját
- Megjöttünk!
- Sziasztok! - köszönünk egyszerre a csajokkal
- Gyertek be a nappaliba,és ott beszélünk. - mondja Molly
- Nos szóval,már szólni akartunk rég,de az egyik munkatársunk megházasodik,és meghívott minket az esküvőjére,és azt mondta,hogy vigyünk el titeket is. - kezd bele Loren
- Vagyis arra akartok kilyukadni,hogy mi is hivatalosak vagyunk. - vág közbe Em
- Igen.- mondja Elena
- Mikor lenne? - kérdezi meg őket Liz
- Pont ezt akartuk mondani.Szerdán lesz,de már holnap délután indulunk,így már nem kell mennetek holnap suliba,és egész héten se,mivel Párizsban lesz,és mivel nekünk most nincs munkánk,így ottmaradunk és megnézhetitek a várost. - mondja apukám
- Értem.Milyen ruhába kell mennünk? - kérdezem meg őket
- Elegánsba,de azt szeretnénk,ha megegyeznétek,hogy milyen színű legyen. - mondja anyukám
- Oké. - mondja Alice
- Menjetek fel és beszéljétek meg,majd kezdjetek bepakolni. - utasít Bill
- Rendben! - mondjuk egyszerre,és már megyünk is fel a lépcsőn
- Menjünk be az én szobámba! - mondja Liz,mire mindenki bólint egyet
- Na szóval,milyen színű legyen? - kérdez Em
- Fehér tuti nem.Se a hozzá hasonló krém meg barack színűek. - mondja az alapvetőt Alice
- Szerintem a piros se legyen,mert ilyenkor szinte mindenki a piros valamelyik árnyalatába bújik! - mondja Em
- Melyik színek nem illenek nekünk.Azok kizárva. - mond egy ötletet Liz
- Melyik színek nem illenek nekünk.Azok kizárva. - mond egy ötletet Liz
- Akkor mondjon mindenki mindenkinek egy színt,és azok kilőve,de írjuk fel egy lapra őket,mert elfogjuk felejteni! - mondom el a tervet,majd Liz előkeresett egy lapot és egy tollat
- Na,akkor kezdjük Em-el! - mondja Alice
- Szóval,a zöld szerintem nem állna jól,neked inkább a piros,rózsaszín,kék,szürke stb.De a zöld nem! - mondja Liz
- Citromsárga,én csak ennyit mondok! - mondom ki kerek-perec
- Hmm...barna. - mondja egy kicsi gondolkozás után Alice
- Most,akkor Alice-t! - mondja Em
- Narancs. - kezdtem én
- Lila. - mondja Liz
- A sötét,még igen,de a világos nem,így a kék. - magyarázza Em
- Akkor jöjjön Liz. - mondom
- Arany. - szólal fel először Em
- Már én tudom,hogy milyen szín legyen! - vágok közbe,mire mind rám figyelnek kikerekedett szemekkel
- Milyen? - kérdez meg Alice
- Rózsaszín.
- Erre,hogy jutottál? - kérdez Em
- Na,mivel neked a fekete hajadhoz megy,így már te kipipálva.Liz,hát ő Liz,a rózsaszín hercegnő,úgyhogy ő is.Alice-nak kiemeli az arcát,úgyhogy ő is.Nekem meg illik a barna hajamhoz,úgyhogy nekem is. - magyarázom el nekik
- Akkor,a rózsaszín a nyerő! - mondja nevetve Liz
- Van mindenkinek rózsaszínű ruhája? - teszi fel a fontos kérdést Alice
- Nekem van! - mondja Liz
- Talán nekem is. - mondja bizonytalanul Em
- Nézzük meg mindenkinél! - ad ötletet Alice
- De,először is el kell intéznünk valamit! - mondja Liz,majd felém néznek
- Most,mi van? - kérdezem meg tőlük,mert nem értettem semmit
- Nagyon sajnáljuk,nem akartunk rosszat,csak nem szeretnénk ha rossz társaságba keverednél! - kezd bele Em
- Nekünk nem szimpik azok a huligánok!Főleg,hogy már ilyen közel kerültek hozzád,főleg az az Ed! - folytatja Alice
- Még Ben-éket is elhanyagoltad.Dav kikelt magából,nem ismerjük fel.Egyfolytában csak sóhajtozik,meg meg se szólal.Amikor tesiórán meglátott téged és Ed-et,elfutott,majd kiadta a dühét egy szemetesen,ezt úgy kell értened,hogy felrúgta,majd a falba ütött.Alexék is hiányolnak,azt mondják,hogy a hugicájuk nem törődik velük meg stb.Ők nem akarták ezt,ahogy mi se.Kérlek szépen bocsájts meg nekünk! - fejezi be a történetet Liz
- Nem is tudom...én bírom ezeket a fiúkat,nem tehetek róla.Ed-el,pedig úgy bánok,mint a bátyámmal.Imádom,azt a nagyokos fejét,amikor próbál minket szétválasztani Gil-el,olyan mint egy nagy tesó.Gil,pedig,mintha a gyerekkori barátom lenne.Úgy érzem magam mellette,mint ha még csak 5 éves lennék.Cody-val meg nem tudom.Ő olyan zárkózott,meg nyugodt,de ő a legperverzebb és a leghülyébb.De Dav,miért ilyen?Nem értem.A srácok meg nekem is hiányoznak.Ben a hülyeségeivel,James a falánkságával,Alex meg az apáskodásával. - mondom el nekik - Ti,pedig csajok.Nagyon szarul éreztem magam,amikor beárultatok a szüleimnek,és most miattatok szobafogságba vagyok.Nekem reggel annyira hiányzott,hogy kikeressük a ruhákat egymásnak meg minden.De még fáj az,hogy elárultatok - egy kicsi hatásszünet - De megbocsájtok! - mondom nekik nevetve,majd a nyakamba ugrottak
- Imádunk!!!! - mondják egyszerre
- Oké,de nézzük meg a ruhákat,mert ha nincs,akkor el kell menni venni! - mondom nekik - Meg még a srácokhoz is!Tényleg,elmondanátok,hogy mi baja van Dav-nak?
- Hát... - kezd bele Em,és az "á" betűt elhúzza - Lehet,mondom lehet,hogy szerelemes a csávóka! - mondja nevetve,és a lehet szót megnyomva
- Ezért?De kibe? - kérdezem,most lehet,hogy hülyének néznek,de még most se jöttem rá
- Nem esett le neked? - kérdezi hitetlenkedve Alice
- Nem,de ha még most se mondjátok meg,akkor később se fog! - mondom nekik a szín tiszta igazat.Már épp szólásra nyitotta a száját Liz,amikor belépett a szobájába Molly
- Na kiválasztottátok a ruha színét?
- Igen,és a rózsaszín lett a nyerő. - ad választ Em
- Értem,akkor nem is húzom az időtöket!De mi most visszamegyünk a céghez,így lehet nem jövünk haza este,de hagytunk pénzt,ha nem lenne valamelyikőtöknek ruha!Sziasztok lányok!
- Szia! - köszönünk el tőle
- Na,akkor keressünk ruhákat! - mondja Alice,és már pattan is fel az ágyról
Liz-nek tényleg van egy csomó rózsaszín cucca,de még nem találtuk meg a megfelelőt,már épp fel akartuk adni,amikor Em felkiáltott.
- Meg van!!! - mondja és kiráncigál egy ruhát,ami gyönyörű volt,majd kerestünk mellé cipőt,fülbevalót és táskát.
- Na,hogy tetszik? - kérdezzük meg egyszerre
- Jó lesz,csak a hajam,hogy lesz,de majd holnap megcsináltatom! - mondja és rákacsint Alice-ra,hát igen ő tud csak szép hajakat csinálni.
- Majd megoldom! - mondja Alice és kacsint egyet
- Gyertek nézzük meg a többi szekrényt is. - mondja Em
Mikor átértünk Alice-hoz és már a szekrényében vagyunk,de még egyetlen egy rózsaszín ruhát sem.Ezek szerint mehetünk a plázába.Majd átmentünk Em szobájába,és ott találtunk mindent.Ruhát,cipőt,fülbevalót és táskát is.
Mikor megvolt minden,már mentünk is az én szobámba.Sajnos én már tudtam,hogy nem lesz ruhám,de nem baj,majd észreveszik.Mikor már tényleg feladták,indultunk is a plázába Em kocsijával.
- Én ülök Em mellé! - mondom,és már szaladok is a fehér Porsche-hoz
- Mint egy kisgyerek! - mondja nevetve Liz
Amint ők is beültek,már száguldtunk is.Rögtön bementünk egy butikba,ahol megtaláltuk Alice összeállítását.
- Már megvan mindenkié,de az enyém még nincs! - mondom szomorúan
- De,menjünk még van egy csomó butik! - mondja Liz,mire felnevetek
Egy ideje keresgélünk,de még semmi.Kezdtem már feladni,amikor egyszer a csajok berángattak az öltözőbe egy ruhával és egy csomó kiegészítővel.Amikor felvettem megnéztem magam,és nem lepődtem meg a lányok választásán.De miért pont testhez simuló?!
- Csajok!Miért pont testhez simuló?! - léptem ki a fülkéből
- Mert neked jó alakod van!Meg nem láttunk még ilyen ruciban! - mondja Em és kacsint egyet
- Nagyon jól nézel ki!Most mért? - mondja Alice
- Oké,oké!Megveszem,csak induljunk már!Még a srácokhoz is elakarok menni!
- Ez a beszéd! - mondja Liz
- Csináljunk meglepetést nekik!Hívd fel őket Em,egy kajálásra!Így nem tudják,hogy én is megyek,így amikor megjelenek mindegyiktől bocsánatot kérek,majd mindenki Happy! - mondom el a tervem
- Rendben főnök!Mikor találkozzunk? - mondja nevetve Em
- 1 óra múlva,mert még át kell öltöznünk,mivel lesz egy békítő kosármeccs! - mondom neki
- Oké!
- Na,akkor mehetünk! - mondom,és már megyünk is kifizetni a ruhát,majd a kocsihoz
Amikor hazaértünk,már rohantunk is fel egymás szobájába kiválasztani a szetteket.
Em szettje:
Liz:
Alice:
Amint mindenki megvolt,mentünk a megbeszélt helyre.Amikor már közeledtünk a kajáldához,én felszólaltam.
- Csajok,én egy kicsit lemaradok,majd hirtelen előbukkanok,szóval csak okosan,és nehogy kifecsegjétek a tervem! - mondom,mire egy-egy bólintást kapok,és már mennek is
Néhány perc múlva,megláttam,hogy ölelkeznek,akkor már ott vannak a srácok.Most kell összeszednem minden erőm és elindulni feléjük,majd bocsánatot kérni.Nyugi Sophie!Menni fog!Ha megteszed,minden visszaalakul a rendes kerékvágásba!Szóval menj!Mondja a belső hangom.Szép már magamba beszélek,mivel annyira izgulok.Akkor Let's Go!Szép lassan közelítettem feléjük.Még szerencsére nem vettek észre,majd amikor már elég közel kerültem hozzájuk felkiáltottam.
- BOCSÁNAT!! - kiabálom teli torkomból,mire mind a 4 fiú,és a járókelők is engem néztek,szerintem bolondnak néztek,de nem baj - Sajnálom,nem akartalak titeket hanyagolni,de túl makacs vagyok,és hiányoznak a bátyuskáim! - mondom normális hangnembe már,és végig a fiúk között mozgott a szemem.Már vagy 2 perce csak állunk és meg se szólalunk,kezdek félni,mi van akkor,ha nem bocsájtanak meg?Egyszer csak megszólaltak.
- Te idióta! - ennyi,és már ugrottak is a nyakamba
- Most,akkor mi van?Megbocsájtotok? - kérdezem meg tőlük és elhúzódok
- Hát... - kezdik el húzni az agyam - IGEN! - kiabálják el magukat,majd most én ugrottam a nyakukba
- Imádlak titeket! - mondom,majd egyesével megölelem őket - De most már menjünk be,mert farkaséhes vagyok! - mondom,mire elkezdenek nevetni
Majd beléptünk a kajáldába,és leültünk egy asztalhoz.Mikor mindenki kiválasztotta a kajáját,rendeltünk,majd elkezdtünk beszélgetni.
- Sophie,akkor most már ott hagyod azokat a gyerekeket? - kérdez meg először Ben
- Nem,mért hagynám őket?
- De hát,ők "raboltak" el!Meg a suliba is nagy bunkók. - akad ki Alex
- Nem akarok újra összeveszni veletek,így hanyagoljuk a témát. - mondom,majd a pincér kihozta a kajákat
- Kérdezhetek valamit? - töri meg a csendet Dav
- Igen. - válaszolok
- Ed-el jártok?
- Nem,nekem ő olyan,mint ti! - mondom,mire James köhögni kezdett - Most mi van?
- Sem-semmi. - mondja,még mindig köhögve
- Tényleg Dav!Úgy hallottam,hogy szerelmes vagy!Ki az?Ismerem?A sulinkba jár?Hány éves? - rohamozom meg a kérdéseimmel Dav-ot
- Te idióta! - ennyi,és már ugrottak is a nyakamba
- Most,akkor mi van?Megbocsájtotok? - kérdezem meg tőlük és elhúzódok
- Hát... - kezdik el húzni az agyam - IGEN! - kiabálják el magukat,majd most én ugrottam a nyakukba
- Imádlak titeket! - mondom,majd egyesével megölelem őket - De most már menjünk be,mert farkaséhes vagyok! - mondom,mire elkezdenek nevetni
Majd beléptünk a kajáldába,és leültünk egy asztalhoz.Mikor mindenki kiválasztotta a kajáját,rendeltünk,majd elkezdtünk beszélgetni.
- Sophie,akkor most már ott hagyod azokat a gyerekeket? - kérdez meg először Ben
- Nem,mért hagynám őket?
- De hát,ők "raboltak" el!Meg a suliba is nagy bunkók. - akad ki Alex
- Nem akarok újra összeveszni veletek,így hanyagoljuk a témát. - mondom,majd a pincér kihozta a kajákat
- Kérdezhetek valamit? - töri meg a csendet Dav
- Igen. - válaszolok
- Ed-el jártok?
- Nem,nekem ő olyan,mint ti! - mondom,mire James köhögni kezdett - Most mi van?
- Sem-semmi. - mondja,még mindig köhögve
- Tényleg Dav!Úgy hallottam,hogy szerelmes vagy!Ki az?Ismerem?A sulinkba jár?Hány éves? - rohamozom meg a kérdéseimmel Dav-ot
.:David szemszöge:.
- T-tényleg?! - kérdezem dadogva.Most mondjam el,hogy belé?Mit válaszolna?Mit csináljak?Pedig mondtam a lányoknak,hogy ne mondják el neki!
- Aha,csiripelték a madarak! - mondja mosolyogva - Szóval?
- 18 éves,igen a sulinkba jár,ismered. - mondok neki alap dolgokat,amiből még nem tud rájönni sok dologra
- Értem,akkor,amint hazaértünk Párizsból kérdezgetek. - mondja,majd kacsint egyet
- Mi az,hogy "amint hazaértünk Párizsból"?Minek mentek Párizsba? - kérdezem meg őket
- Még a csajok nem mondták? - kérdezi meg hitetlenkedve
- Nem! - mondjuk egyszerre a srácokkal
- Szóval,ma tudtuk meg,hogy a szüleink hivatalosak egy esküvőre,és azt mondták,hogy minket is elvisznek.Ez az esküvő Párizsban lesz szerdán,és már holnap délután indulunk.Anyuék,pedig azt mondták,hogy akkor egész héten ottmaradunk,és körbenézhetünk.Így csak szombat reggel jövünk haza. - magyarázza el nekünk Em
- Akkor holnap még jöttök suliba? - szólal meg először James
- Nem,holnap pakolunk be,meg időnk se lesz. - mondja Liz
- Vagyis még ma vagyunk együtt,utána meg már csak vasárnap? - kérdezi meg őket Ben
- Úgy,ahogy mondod! - mondja Alice
- De ne szontyolodjatok le,mert ma még lejátszunk egy meccset! - mondja nevetve Sophie
- Mire várunk még?! - szólal fel Alex,mire mindenki felnevet,és elindulunk ki
Az utat végig röhögtük.Hiányzott ez.Amikor Sophie haragudott ránk senkinek se volt kedve beszélgetni,se kosarazni.Nem is találkoztunk,csak iskolában.Mikor a pályához értünk,megint azok voltak ott.Persze Sophie ennek örült,így már szaladt is hozzájuk.
.:Sophie szemszöge:.
Amikor megérkeztünk a pályához,megláttam Gil-éket.Rögtön odaszaladtam hozzájuk.
- Srácok!! - kiabálok,majd szorosan megölelem mind a 3-at
- Sophie!Te meg hogy kerülsz ide? - kérdez nevetve Ed
- Kibékültem velük,és elterveztük,hogy egy utolsót kosarazunk,mivel holnap már Párizsba leszünk. - mondom el nekik
- Mi az,hogy Párizsban?! - akad ki Gil,majd megnyugtattam,és elmondtam neki a sztorinkat
- Most már értem!De feltétlenül küldj majd képet nekünk magadról! - mondja Cody,majd kacsint egyet
- Haha,nagyon vicces!Nem küldök,mert csúnya leszek rajta! - mondom nekik,mire mindegyiktől kapok egy barackot a fejemre
- Idióta lány!Nem vagy csúnya! - mondja először Cody
- Ha te csúnya vagy,akkor Tiffany-ék mik?! - akad ki Ed
- Te vagy a legszebb húgi! - mondja Gil
- Most ezt csak azért mondjátok,hogy küldjek el képet?! - kérdezem tőlük felvont szemöldökkel
- Nem,dehogy! - mondják egyszerre,majd a beszélgetésünket a többiek zavarták meg
- Sophie!Most hívtak minket anyuék,és azt mondták,hogy 10 perc és otthon vannak,vagyis gyorsan tipli haza,mert te még szobafogságban lennél! - hadarja el Em a lényeget
- Basszus!Bocsi srácok,majd beszélünk telón!Sziasztok! - mondom gyorsan,és mindegyiknek adok egy puszit az arára,majd siettem a többiekhez
- Srácok,örülök,hogy kibékültünk,de most mennünk kell,szóval sziasztok! - mondom,majd mindegyiket megölelem és már mentem volna,ha nem szólal meg James
- Értem én,azoknak puszi,nekünk meg ölelés! - durcizik be,majd a többiek is követték
- Na jól van! - mondom,és mindegyiknek adok puszit az arcára - Most már jobb?!
- Sokkal! - mondják nevetve
- Mit meg nem teszek értetek! - mondom,majd színpadiasan felsóhajtok
- Sophie,gyere már! - kiabál rám Liz
Nekem se kellett több,már szaladtam is feléjük,majd velük együtt kezdtünk el rohanni.Mikor hazaértünk,anyaék még nem voltak itthon.Szerencse!Gyorsan felszaladtunk az emeletre,majd mindenki eltűnt a saját szobájában.Én gyorsan lezuhanyoztam,majd felléptem Twitter-re,majd mikor meguntam kikapcsoltam a laptopom és bebújtam az ágyikómba.Néhány percig forgolódtam,majd elnyomott az álom.
Kérdés(ek):Többször is legyen más szemszöge?Vagy csak néha-néha?Véleményeket várom!
Bocsi,már 118!!Imádlak titeket!!!!
VálaszTörlés